Szabó Birgitta

2014\11\16

Látom-más

Ósdi óra ujja pattog peremén
számlálva, amit maga mögött hagy.
Éjjeli percben kékes karmok
nyúlnak lassan pszichém felé.
Meresztem szemem, s mégis
élesebb a kép, ha lehunytam.
Elmém pihenni képtelen, bár
nem omlik mennyezet, az árnyak is hagynak.
Szinte szüntelen nyomást mér
véremben a kétszínű képzelet.
Ki az, ki ott áll, és most hova lett…
Sötét sarkokra hagyja vágyát
a félelem. Mikor felébredek,
majd álom lesz ez vagy,
ha van még bennem, érzelem?
Homályos gát bontja csak,
hol valóság, hol szürrealitás.
Hosszú tapasztalat csap át…
míg pár percet halad
az óramutató csupán.

'14.09.06

2014\11\16

Legyek erős!

"A tenger csak erős hullámokat kínál, és néha az esélyt, hogy erősnek érezd magad. Én nem tudok sokat a tengerről, de azt tudom, hogy ez itt így van. Azt is tudom, milyen fontos az életben, nem feltétlenül erősnek lenni, csak azt érezni, hogy legalább egyszer megmérettess, hogy legalább egyszer a legősibb emberi körülmények között szembenézz a vak és süket sziklával, egyedül csak a saját kezed és eszed segítségével."

Christopher Johnson McCandless (1968. február 12.– 1992. augusztus)

Alexander Supertramp, aki az akkori és egyben a mai moralitással szembemenő célt választott. Nem gondolom, hogy elmenekült ebből a világból, csak másféle értékrendet tartott fontosnak. 

Erejét próbára téve kereste a Földön önmagát és a boldogságot. Nem a fizikai, hanem a mentális örömöt. És ez a lényeg. Nem az a fontos, hogy a testi szükségleteinket megadjuk magunknak, hanem az, hogy a mentális boldogságunkat megtaláljuk valamiben és eszerint válasszunk célt. Lehet, hogy ez a cél a fejlett világ embereinek furcsa lesz, de talán ők is rájönnek majd egyszer, mi a fontos az életükben, az Életben. A célkitűzés viszont még nem minden, egy lépés, a kezdet, annak az eleje, ami majd elhozza a boldogságot. Az igazán nagy megpróbáltatás a mentális erő. Kiállni a célunkért, megvédeni és megtartani magunkban. Az emberek próbálnak lebeszélni, de az egyensúly, vagy maga a feladás nem old meg semmit. Nem lesz másik cél, nem lesz új lehetőség. Életem célja megfogalmazódott, és nem fog nyugton hagyni, amíg el nem érem. Lelkileg elfogadni valami mást, belekezdeni és befejezni.

Ez nem menekülés. Életem célja nem a menekülés. Éppen a célom elöli menekülést jelentené, ha maradnék és elfogadnám, hogy itt kell élnem. Így kell élnem. Az egyensúly nem megoldás. Hitegetés, hogy megoldódott.

Nem feltétlenül erősnek lenni, csak azt érezni, hogy legalább egyszer az életben mentálisan megmérettessek, hogy legalább egyszer ellentmondjak ennek a modern és fejlett, bukott világnak és szembenézzek a vak és süket emberekkel, egyedül kiállva a célomért, a boldogságomért. 

'14.08.31

2014\11\16

dream n fear

messze futnék, ahová
lábaim csak visznek. veled
és mégis egyedül tenném.
kék virág nyílik mindenhol,
ettől transzba esnék. letépnéd
a szirmát, s emiatt meg is fednél.
álnevem lenne, neked az igazi
lennék. világot is látnék,
ha engednék. szétszórt pénz
a földön. valaki összeszedné,
de nem én. csörög a telefon,
s ha lenne, felvenném. jönnél
és tudod, mire vágynék.
nem veled, egyedül mennék.
messze futnék, ha nem lenne
bennem annyi… 

'14.08.26

2014\11\16

Amoxicillin

Egy szó visszhangzik bódult fejemben, aludni, aludni,
- ha az sem lenne, mélységes csendbe süppednék -
bágyadt pilláim takarása alól látom bal kezem,
s jobb csuklóm, amit eltakar, homályos fény...
meg az orrom árnyéka, hidegséget érzek,
mintha jeges vízbe mártanám talpam,
felkúszva foltos combomon zsibbad,
ahol elhalad, folytatja útját felfelé...
már hat vagy csak képzelem...
napsugarak szöknek lehunyt 
szemem alá, elfáradtam.

'14.07.23

2014\11\16

Jaguár

Ez most skizofrénia?
- Macskát képzeltem.
A lány magzatpózban feküdt az ágyon. Bal keze szorosan az álla alatt pihen, ujjai között nyakláncot szorongat. Vérnyomása olyan magas, hogy a nyakán lüktető eret egész kézfejével érzi. Közben csontjai hangosan nyikorogtak.
- Legalább mosdóba elmentem.
Vagy csak a lelkem kezd végre elszakadni a testemtől?

'14.07.20

2014\11\16

Szélcsengő

A fejem
értelmetlen zajok hada
feszíti szét. A következő
sor, s levegő után
kapkodok. Az óra
kattogása bántja most
a bőröm;
légfrissítő köpi rám
a fulladást; odakint
autó, busz, már motor bőg;
távoli hang: repülők – ó, ne!
Megőrülök.
A szélcsengő csilingelése
is csak csörömpölés már 

'14.06.11

2014\11\16

Ma

Megállok. Megállok és körbenézek.
Felettem repülő, alattam beton.
s én ...
nem látok túl a falakon.

Az emberek hite, hogy haladnak:
előre,
s közben a Természetbe szúr
az emberiség tőre. 

Veszünk. Veszünk, de vissza
nem adunk,
ösztön helyett önzőség
az adunk*.

Fejlődni. Fejlődni tovább,
a többi meg vár,
s tudom, bővül még
az emberi fegyvertár.


'14.02.27

süti beállítások módosítása