Ambivalens vers a függőknek
Esik az eső. Lomha
nyugalom árad
szét erőtlen
testemben,
s a feladás fekete
szaga szivárog
keseredett
könnyemben.
'13.10.09
Szólj hozzá!
a Világ álma
Tudósok izgalmas alanya,
Világ.
Millió, féreg lakta tanya
Otthona; durva darabokra hasadt
Szomorú fűzfa vagy ma.
Ó, be szép is voltál valaha:
Világ!
Sok-sok titkos panama
Otthona; szúrós szilánkokra szakadt
Országház fala vagy ma.
Tudsz mindenkit szeretni,
Világ?
Remegésed sejteti:
Minden ember menedéke, kellemes
Helye szeretnél lenni…
'13.09.25
Fehér medve
Fehér manna fedte
tájba születtem bele:
bőröm csípős szél melengette,
s az orcámat Dér Jankó ette.
Túl minden fehéren
szemem a színt kereste:
zöldet a földön, s kéket az égen,
piros gombát barna fa tövében.
Fehér, fehér világ…
én ebbe szerettem bele:
ahogy pelyhek terhe alatti ág
reccsenve havas avarba hull le.
Tél! Te fehér medve,
Csak én várlak epedve?
Szépséged szédít meg engemet,
s a táj, mely mannával van fedve…
'13.09.11
Ördöglakat
Elviselhetetlenül vad dög.
Nyakadban lánc csörög,
Előtted, mint labda pörög
Az élet. Az ég dörög,
Neked jelez: az Ördög
kísért, vigyázz! Ne zörögj
Most, maradj csendbe…
'13.02.09
Cupidónak
Ó, Te édes,
Titokzatos kaland,
Csapongó lelkemnek
Megértő társa
Te vagy!
Szabad élet
Adhat csak ily’ ízt,
És olthatja szomjam,
Mint lángoló tűzt
A víz.
Mi ez,
Mit érzek merészen?
Kellemes félelem
Egyre vonz feléd,
Érzem…
'13.02.09
Pesszimizmus
El akarok bújni.
Nem valami apróság elől,
S nem is félek semmitől.
Csak el akarok menni.
Egy órára, egy napra, egy hétre.
Örökre.
Egyedül, vagy valakivel.
El akarok bújni.
'13.02.09