Szóval, amikor az ember lányát a háziorvosánál sem hagyják nyugodni… Tudod, amikor felkészülsz, hogy legalább egy fél órát kell majd ücsörögnöd a váróban és útközben, odafelé kitalálsz magadnak pár jó témát, amiről majd elmélkedhetsz… legalábbis én így szoktam. Belépek, hangosan köszönök – mert…

Miért? – kérdezi tördelve már vagy ezredszer. Csak mosolygok rajta a bajszom alatt. Kicsiny nappalimban ülünk, Ő a barna kanapémon, én pedig az íróasztalomnál egy széken. Menni fog ez – bíztatom, bár csak úgy magamban mormogva, hangosan úgyis felesleges lenne. Cseppet sem tűnik fáradtnak, vagy…

Csak egy könnycseppCseppen a szemem alján.Oly sűrűn, égetőn ..Ha nem cseppen,Bőröm már akkor is fáj. 2015.07.05