Fehér manna fedte                                                             
tájba születtem bele:                                                          
bőröm csípős szél melengette,                                       
s az orcámat Dér Jankó ette.                                           

Túl minden fehéren                                                            
szemem a színt kereste:                                                    
zöldet a földön, s kéket az égen,                                   
piros gombát barna fa tövében.                                    

Fehér, fehér világ…                                                              
én ebbe szerettem bele:                                                  
ahogy pelyhek terhe alatti ág                                          
reccsenve havas avarba hull le.                                     

Tél! Te fehér medve,    
Csak én várlak epedve?               
Szépséged szédít meg engemet,            
s a táj, mely mannával van fedve…

'13.09.11