Az ébredés aranyos varázsporrá

alakította a repülő húzta csíkot,

majd ezüstfonalat szőtt a csigák

nyomán. A szürrealitás talaján

mozogva kezdtem elszakadni.

Ébenfekete valóságot vontam

magam köré. Édes csilingelés

simogatta lelkem, megannyi

apró tüneményt teremtve.

Nekem most ért véget a nap.

Mások kelnek, akkor fekszem.

Éjjeli őre lettem talán az Ittnek

a Mostban. És kibírom, mert

nem fáj; nincs jó vagy rossz;

relativitás szült engem, nevelt

az érzéketlenség. Dönthetek

– lehetőséget adhatok rá –

és én megteszem.

2014.09.24

*az ok-okozat összefüggés törvénye